Száz éve halt meg Mednyánszky László. Katt !
Száz évvel ezelőtt, 1919. április 17. csütörtökre esett. Amerikában Charlie Chaplin ezen a napon alapította meg társaival a United Artists filmstúdiót, Bécsben pedig épp egy kommunista puccskísérlet zajlott. De más is történt a száz évvel ezelőtti Bécsben: meghalt báró Mednyánszky László, a magyar festészet egyik legnagyobb alakja.
Ahogy most, száz évvel ezelőtt is a Húsvétot megelőző Nagyhétben jártunk… Mednyánszky László utolsó éveiben már sokat betegeskedett. „Úgy érzem magamat, mintha már meghaltam volna és csak vissza-vissza járnék a régi házamba, a régi földi énembe” ¬– írta a halállal szemben egykedvű közönyt mutató művész 1917 végén. Bár 1914-től haditudósítóként szolgált a galíciai, orosz és olasz frontokon, sokat járt haza bécsi és budapesti műtermeibe is. A frontokon készült vázlatait ekkor dolgozta föl, olykor egyfolytában 15–19 órát is dolgozva festményein.
Mednyánszky háborús képei nem zsánerképek a háborúról, nem haditudósítások, hanem leginkább tájképek. Tájképek, melyeken a természet uralkodik a vonuló tréneken, a hadifoglyok tömegein, a lövészárkokban gubbasztó katonákon, vagy éppen a harcmezőn odaveszett elesetteken.
1917 nyarán, miután végzetes vesebetegséget szerzett az olasz fronton, ezt jegyezte föl naplójába: „Minden anyagi összetett, azaz minden, ami érzéki világunkat képezi, ismét parányokká lesz, feloszlik az ősanyagban, amelyből lett.”
Forrás : Részlet Bellák Gábor a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténészének megemlékező írásából.