Mattis-Teutsch János (1884-1960)

Festő szobrász, grafikus. Budapesten az Iparművészeti Iskolát látogatta, a müncheni akadémia szobrász szakán tanult (1902-05). 1906-tól 1908-ig Párizsban élt, 1909-től a brassói ipariskolában a kisplasztika és a stílustörténet tanára volt. Korai, természethű tájképeit, vallásos és etikai tárgyú kompozícióit egyre elvontabb képi ábrázolások követték. Akvarelljei és 1915-től készített fekete-fehér linómetszetei a tájélmény nyomán született érzelmi állapotot közvetítették. 1917-ben csatlakozott a Kassák-körhöz, októberben a Ma első kiállítását az ő műveiből rendezték. Ez év végén jelent meg 12 linómetszetből álló albuma a Ma kiadásában. 1918-ban szerepelt a Ma művészeinek közös tárlatán. 1918-ban csatlakozott a berlini Abstrakte Gruppe der Sturm csoportosuláshoz, júliusban egyéni kiállítása nyílt Berlinben, novemberben a Ma helyiségében Budapesten állított ki.

1919-ben kapcsolatba került a kölni A biz Z csoporttal, később a Bauhaus-szal Weimarban. A Tanácsköztársaság idején Budapesten dolgozott, majd visszatért Brassóba. Képei még elvontabbakká váltak (Lelkivirágok c. sorozat). Színezett agyag- és faszobrokat is készített (Női alak, 1920, Szépművészeti Múzeum). 1921-ben Berlinben a Sturm galériában állított ki Klee-vel, Archipenkóval és Chagallal közösen. Egyéni kiállítása nyílt Brassóban, ahol ezután műtermében évente mutatta be legújabb műveit. Kiállításai voltak Rómában, Berlinben és Chicagóban (1923-24). 1923-tól a romániai avantgarde mozgalom aktív résztvevője volt. 1925-ben Párizsban nyílt egyéni tárlata, 1928-ban részt vett a berlini nemzetközi absztrakt kiállításon.

Társadalmi struktúrák c. képei a függőleges tengely hangsúlyozásával aktivitást kívántak sugallni. 1928-tól a nyarakat Nagybányán töltötte. Ekkor művészetszemlélete Kandinszkij és Klee elméleti álláspontjával mutat rokonságot. Az expresszionizmus, majd az absztrakció felfogását képviselte. 1932-1940 között falképtervek egész sorát készítette el. Freskótervei sohasem valósultak meg. A II. világháború idején felhagyott a festéssel. 1944-ben megalakította a brassói Képzőművészek Szövetségét, melynek 1944-től 1949-ig és 1957-től 1959-ig elnöke volt. 1945-1948 közötti szürrealista korszaka a lélektani elemzés új igényét mutatta. Az 1950-es évek elején naturalisztikus életképeket festett. 1956-tól kezdődő utolsó korszakában fejeket és kezeket ábrázolt.