Vass Elemér (1887-1957)
Az Iparművészeti Iskolában Pap Henrik növendéke volt. Francia- és Olaszországban járt tanulmányúton. 1912- től szerepelt kiállításokon.
A háborúban hadifestőként működött, ekkor készült munkáit 1918-ban a Nemzeti Szalonban mutatta be.
1920-ban Hollandiába ment, 1928-ban Amszterdamban rendezett gyűjteményes kiállítást.
Főként Olaszországban és Dél-Franciaországban élt.
1921-től 1932-ig hat ízben az Ernst Múzeumban rendezett kollektív kiállítást, 1936- és 1938-ban a Fränkel Szalonban mutatta be gyűjteményes anyagát.
1935-ben Zebegényben telepedett le. Finom, szürkés tónusú képein ekkor Szőnyi István és Berény Róbert hatása érezhető. 1921-ben a Műcsarnok kitüntetését, 1922-ben Fränkel-díjat nyert.
A háborúban sok műve elpusztult.
1946-tól Tihanyban dolgozott. Itt érett egyénivé művészete, ekkor bontakozott ki kolorizmusa, színeinek ragyogó, eleven ereje.
Posztimpresszionista stílusát Matisse és a hasonló jellegű művészeti törekvések alakították. Többnyire tájképeket és csendéleteket festett. 1957-ben nagy sikerű kiállítást rendezett Budapesten a Csók Galériában, 1966-ban Veszprémben volt emlékkiállítása.
Több művét őrzi az MNG.