Czóbel Béla (1883-1976)

A gimnázium elvégzése után 1902 nyarára Nagybányára utazott, ahol Iványi Grünwald Béla volt a mestere.1906-ig minden nyarát ott töltötte. Beiratkozott a müncheni akadémiára ,de a második tanévet már a Julian-akadémián folytatta, ahol megérkezése után nem sokkal megnyerte az akadémiai aktpályázatot. 1905-ben a Salon d' Autome Fauves- termében szerepelt három festményével. Haza látogatva kapcsolatba került a " neósok "-kal, akik részben az ő közvetítésével ismerték meg a fauve-ok művészetét. Tagja volt a Nyolcaknak is, bár franciaországi tartózkodása miatt inkább csak névleg vett részt a csoport életében. Az I. világháború kitörésekor Párizst elhagyva a hollandiai Bergenben telepedett le, ahol dekoratív stílusa geometrizáló, kubisztikus irányt vett. 1919-ben Berlinbe költözött, ahol a Brücke-csoport egykori tagjainak művei hatására képi világa expresszívebbé, ugyanakkor oldottabbá, festőibbé vált. 1925-ben gyűjteményes kiállítást rendezett Berlinben , majd visszaköltözött Párizsba.

A nyarakat Magyarországon töltötte, s párizsi, európai és tengerentúli kiállításai mellett Budapesten is rendszeresen is megjelentek művei. A II. világháború kitörésekor haza telepedett és Szentendrére költözött, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal haláláig élt. 1945-ben megválasztották a szentendrei Új Művésztelep elnökévé, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.1958-ban a Nemzeti Szalon gyűjteményes kiállítást szentelt neki. 1971-ben a Műcsarnokban rendezték meg nagy életmű kiállítását s még életében megnyílt Szentendrén a Czóbel Múzeum.

Forrás: Frank János / Czóbel 1985