Kmetty János (1889-1975)
1908-ban kereskedelmi iskolát végzett Kassán, de képzőművészeti tanulmányait is ugyanitt - 1907-ben Halász-Hradil Elemér festőművésznél - kezdte el. 1909-től Szablya- Frischauf Ferenc budapesti festőiskolájában, majd 1911-től a párizsi Julian Akadémián képezte magát. Párizsból mint a kubizmus irányzatának első magyarországi képviselője tért haza. Művészetére főként Paul Cezanne, Pablo Picasso és Georges Braque alkotásai hatottak.
Az 1910-es években elsősorban a Nyolcak és az Aktivisták körével állt közeli szellemi kapcsolatban, de a kecskeméti művésztelepen is dolgozott, ahol a kubizmus és az expresszionizmus jegyeit hordozó alkotásokat készített. A KUT alapító tagja és alelnöke volt.
Az 1920-as évek második felétől festészete oldottabbá vált, többször megfordult a nagybányai művésztelepen is. Jelenléte a festőtelepen 1924 és 1932 között határolható be. Olyan művei készültek Nagybányán, melyek magas szinten képviselik avantgarde szellemű művészetét. Minden bizonnyal Perlrott Csaba Vilmos csábította le a kolóniára, akit nosztalgiával vonzottak vissza ifjúkora emlékei. Kmetty ott-tartózkodása korántsem volt epizódszerű. Szám szerint tíz kiállítását szervezte meg az említett években, legtöbbször Perlrottal és Gráber Margittal. Annyira otthonossá lett a kolónián, hogy 1929-ben a Nagybányai Festők Társasága tagjává választotta.
1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, és a nyarakat rendszerint Szentendrén töltötte.