Czene Béla kiállítás a Kieselbach Galériában

Nyomtatóbarát változat

"Nála érzékletesebben senki sem ragadta meg az 1970-es és 80-as évek hangulatát: képei esszenciálisan sűrítik magukba azt az életérzést és vizuális kultúrát, amit manapság a retró szóval szokás jelölni."

A valóság szerelmese címmel jelent meg reprezentatív album Czene Béla festészetéről Molnos Péter tollából, a Móra Kiadó gondozásában. A kötet ünnepélyes bemutatójával együtt nyílik meg A valóság szerelmese című kiállítás is, amely több mint 100 műalkotással mutatja be a festőművész több évtizedes pályáját. A tárlaton több mint 100 Czene-kép látható, a megnyitón pedig lelepleznek egy 1942 óta rejtőzködő, monumentális Czene-festményt is, amely egyenesen a tisztítást végző restaurátortól érkezik a Kieselbach Galériába.

A festő nyugati életérzést varázsolt a Kádár-kor szürke kulisszái közé.

Divatosan öltözött fiatal lányok, a legendás Maxim Varietéből elcsábított gyönyörű aktmodellek, színekben tobzódó presszók és rohanó járókelőkkel teli pesti vagy éppen római utcák jelennek meg Czene Béla virtuózan megfestett képein.

Czene Béla festészete az elmúlt évtizedben került ismét a figyelem középpontjába. Bár a két világháború között sorra aratta sikereit, az 1945-öt követő évtizedekben a hivatalos műkritika mostohán kezelte művészetét. 1930 és 1933 között Rudnay Gyula növendékeként tanult a Képzőművészeti Főiskolán, ám hamar elfordult mesterétől, és inkább a római iskolához sorolt művészek munkái hatottak rá.

1938-tól közel egy éven keresztül állami ösztöndíjjal dolgozhatott Rómában. Olaszországban készült alkotásain érezni lehet a kortárs Novecento hatását, de leginkább a reneszánsz klasszikus tradíciója, elsősorban Ghirlandaio és Piero Della Francesca művei inspirálták. Hazatérése után művészi érdeklődése egy időre a paraszti kultúra felé fordult, a korábbi mitológiai és bibliai témák helyett a falusi élet mindennapjait ábrázolta képein.

Az 1950-es években művésztársaihoz hasonlóan ő is kénytelen volt igazodni a hatalom követelte szocreál stílushoz, de az évtized végén már saját hangján szólalt meg. Kialakult új, csak rá jellemző festői világa, amelynek középpontjában a modern városi ember hétköznapjai, jellegzetes színterei és szereplői, a klasszikus eredetű, reneszánsz ihletésű, mégis modernizált női szépség áll.

Forrás: kutúra.hu