Aba-Novák Vilmos (1894-1941) Igali tájkép (Gémeskútnál), 1927
63×79cm olaj, vászon
Jelezve b.l. Aba- Novák
Kiállítva, Reprodukálva
Korunk kiváló művészettörténésze, az Aba-Novák életmű kutatója, az emlékezetes debreceni Modem kiállítás rendezője, Molnos Péter, 2008-ban írta a következő sorokat, többek között, Aba-Novák igali korszakáról. A gondolatok olyan tökéletesen fogalmazzák meg Aba-Novák zsenialitását, hogy szívesen idézem újra ezt a tanulmányt.
"A 2008-as Aba-Novák életmű-kiállítás egyik legizgalmasabb tanulsága a festő 1927 körüli, mindeddig kevésbé ismert alkotói periódusának magával ragadó vizuális ereje volt. Az újklasszicizmus körébe sorolt korábbi művek, a felsőbányai, bodajki és zugligeti festmények, valamint az 1929-ben indult, oly jól ismert itáliai képsorozat jellegzetes Aba-Nováki hangütése között sokáig szerényen megbújt az Igalon született művek lenyűgöző együttese.
A debreceni tárlat élménye után már tagadhatatlan, hogy Aba-Novák művészi pályájának egyik legizgalmasabb periódusa e lankás dombokkal övezett, Somogy megyei faluhoz kötődik. A környék művészetkedvelő körorvosa, Baumgartner Sándor és testvére, Oszkár 1927-től több nyáron keresztül ideiglenes otthont nyújtott néhány tehetséges, fiatal festőművésznek. A meghitt, háborítatlan nyugalmat és új vizuális élményeket nyújtó környezet - melyet a szintén többször idecsábított Szabó Lőrinc is "megénekelt" - a házigazdák invitálása és hamar barátsággá érő szívélyessége nyomán egyre népesebb festősereget vonzott. Ezeken az önfeledt, nyári együttléteken Aba-Novák mellett feltűntek a művész festőbarátai, Patkó Károly, Tarjáni Simkovics Jenő és Kelemen Emil, sőt a fiatalabb generáció reménységei közül Barcsay Jenő és Mattioni Eszter. A dunántúli táj karaktere, sajátos mikroklímája jól láthatóan megmozgatta valamennyi vendég festői fantáziáját, de elsősorban Aba-Novák itt született művei hatottak társai aktuális festői nyelvezetére is.
A művész egyik korabeli levelében olvasható passzusok riportfrissességű leltárát nyújtják az Igalon szerzett élményeknek: "A vidék igen megfelelő: földszintes hegyek: enyhe dombvidék, tipikusan Dunántúl, Somogy. … porban kérődzik itt az élet, és ez részemre új. Néhány vásznamon evvel foglalkozom. Csudálatos dolog az, hogy mint viaskodik az őszinte, egyenes fény a meleg, sőt forró porral. Valóságos színorgia, igen kicsi skálán. Nem tarka, a por uniformizálja a színeket és mégis ugyanakkor felbontja!"
A változás útján
Az Igalon töltött nyarak fontos változást érleltek meg Aba-Novák festészetében. A húszas évek első felében festett művek földközeli, mély zengésű koloritja, vaskos, reliefszerűen megmozgatott faktúrája fokozatosan eltűnt, az ábrázolt látvány a lazán feldobott, vattaszerűen összekapaszkodó színfoltok puha szövedékeként bontakozik ki a képen. A dekoratívan megmozgatott képfelületet egy-egy lendületes ecsetsuhintás és cikkanó bekarcolás élénkíti. "A mindenható erővel behatoló fény lett Aba-Novák festői témája. Nem az impresszionizmus zsongó, vibráló napsütését, hanem a látományszerűen fölfokozott színfölvillanások kápráztató fénykévéit festi" - írta 1927-ben a festő új korszakának alkotásait elemezve művészetének egyik legavatottabb kortárs méltatója, Ybl Ervin.
Valóban: ami Felsőbányán elkezdődött, az igali képeken teljesedett be. Az égbolton gomolygó felhők és a visszaverődő napsugarak barokkos villódzása, a fénytől felpuhuló formák, a saját készítésű festék mindent elsöprő frissessége és a gazdagon megmunkált, rajzi elemekkel élénkített felület ropogós faktúrája a stílusfejlődés új állomását jelzi."
Molnos Péter