Rudnay Gyula (1878-1957)

Rudnay Gyula Tájkép lovassal   44×55cm olaj, vászon Jel. j.l. Rudnay Gy
Rudnay Gyula  Leány  34×26cm olaj, vászon  Jel. b. l.  Rudnay
Rudnay Gyula (1878-1957)   Bábonyi táj, 1940  42.5×30.5cm akvarell, papír Jel. b.l. Bábonyi tájkép 1940  Rudnay Gyula

1895-től Hollósy Simon tanítványa Münchenben és Nagybányán. Közben rövid tanulmányúton Rómában járt. 1903-ban Párizsban képezte tovább magát. Fiatalkori nagy élménye az orosz kritikai realista irodalom volt, ennek hatására fordult a népélet tanulmányozása és a realizmus felé. Sajátos, nemzeti stílű művészetet akart, ezért 1905-ben Hódmezővásárhelyre költözött. Itt alkotott műveit - Pásztor Jánossal együtt - 1910-ben mutatta be Budapesten. A háború monumentális drámai kompozíciókat váltott ki belőle; menekülőket ábrázoló képek sorát festette. Ezekben az években Losoncon dolgozott.

1918-ban az Ernst Múzeumban rendezte első nagy sikerű gyűjteményes kiállítását. 1919-től kezdve egyre többet festett Bábonyban, 1922-ben a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. 1922-től foglalkozott rézkarcolással; művei 1923-ban albumban is megjelentek. Ez időtől több ízben szerepelt gyűjteményes anyaggal, s majd minden külföldön rendezett jelentősebb magyar tárlaton részt vett. 1924-ben nagy aranyérmet nyert Bécsben, Genovában; 1929-ben a barcelonai világkiállításon Grand Prix-t és ezüstérmet. 1925-ben Milánóban és Zürichben volt gyűjteményes kiállítása. Több műve került külföldi gyűjteményekbe. 1926-ban készítette el az Országház részére a Pusztaszeri országgyűlést ábrázoló nagyméretű gobelinjét. Ez idő tájt a magyar kuruckor emlékét idéző, mesehangulatú kompozíciók sorát festette. 1947-ben Baján művésztelepet alapított; 1953-ig ott élt.

Művészetére Goya és Munkácsy volt elhatároló hatással. A világos és sötét színekre épített, mély tónusú képei lényegében a romantika örökét folytatták. Életműve céltudatosan felépített programot valósított meg. E nemzet hagyományait, történeti múltunk és jelenünk sajátos eseményeit akarta megragadni és ábrázolni. Azon az úton haladt tovább, amelyet Munkácsy festészete jelölt meg s amely a falusi népélet ábrázolásában fejezi ki őszinte, tiszta érzelmeit. Ezt a hagyományt ápolta Rudnay sikerekben, küzdelmekben gazdag élete folyamán, s ezt ültette át tanítványaiba is, mint a Képzőművészeti Főiskola tanára, s mint a bajai művésztelep alapítója és szervezője.

Így vált ő maga nemzeti festészetünk egyik jelentős képviselőjévé, kifejezésteli, gazdag művészete pedig hagyománnyá.