Mágori Varga Béla (1897-1998)

Mágori Varga Béla  Tájkép házzal 97×79cm olaj, vászon Jel. j. l. Mágori Vargha B
Mágori Varga Béla  Munkás  97×79 cm olaj, vászon  Jel. j. l. Mágori Vargha

Erdélyben, Imecsfalván született 1897 június 13-án, majd a kézdivásárhelyi minorita gimnáziumban tanult, de később a pályaválasztás előtt álló fiatal, a világháborús olasz frontra került. A trianoni békediktátumot Budapesten érte, ahol hosszas nélkülözés után 1922-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Itt 1928-ban végezte tanulmányait Rudnay Gyula tanítványaként. Több ízben hazajárt Erdélybe festeni pályatársaival, Aba Novák Vilmossal és Nagy Imrével. Az Imecsfalva körüli, kézdiszéki tájat festette, valamint a csiki és gyergyói medencék táji szépségét, a székely nép hétköznapjait. A festés mellett grafikával is foglalkozott.

Budapesten saját műtermet alakított ki. 1936-ban a művészet mellett elkötelezett Mágori Olaszországba utazott, ahol a vatikáni Aldobrandini-díjat kapta meg. Egy év múlva sikeres egyéni tárlata nyílt Rómában.. 1938 és 1940 között Párizsban élt és alkotott a művésznegyed avantgárd levegőjű közegében. 1943-ban részt vett a székelyföldi ösztöndíjasok szakmai táborában, amely művészeknek Budapesti és Kolozsvári tárlatain mutatta be a szülőföldjén készített műalkotásait.

Festészete mindvégig megmaradt a realista ábrázolási mód mellett, de képein egy mély drámai hatás, valamint egy tudatos konstruktív szerkesztés is tükröződik. Miután nem tudott ellenállni az ötvenes évek időszakának, a művészetre rákényszerített szocialista-realista követelményekkel szemben, és egy közömbös mellőzéssel kellett számolnia.

1958-ban kivándorolt Brazíliába, és a zsúfolt nagyvárosban Sao Paoloban telepedett le. Itt élte le hátralévő negyven évét, folyamatosan alkotva. 1982-ben küldött haza, Budapestre néhány képet a Műcsarnokban megrendezett Külhoni magyarok -átfogó tárlatra. A magyar képzőművészeti szakmától elfeledetten halt meg 101 éves korában 1998 okt. 16-án Sao Paoloban.